|
II. Rákóczi Ferenc, ahogy kevesen ismerik
 II. Rákóczi Ferenc egyike a magyar történelem legszebb és egyben legtragikusabb sorsú alakjainak. Talán nincs még egy olyan kiemelkedő államférfija történelmünknek, ahol az önfeláldozás ilyen példája állna előttünk, ahol a nép és a haza sorsa mindig megelőzte az egyén szempontjait, ahol a magánélet minden öröme és boldogsága a haza oltárán áldoztatott fel. S mindez olyan hit által vezérelve, amely egyszersmind érthetővé is teszi a nagy és áldozatkész jellem születését.
Rákóczi Ferencről nem tudok és nem is akarok elfogultság nélkül írni. Először még hetedikes koromban, hajdani általános iskolai tanáromtól hallottam róla úgy beszélni, hogy az osztályban néma csend lett, és csak az Istennel a hazáért és a szabadságért" zászlót bontó szabadsághőst láttuk lelki szemeink előtt, aki kurucai élén fegyverrel ront a labancra. S amikor az iskolából hazaérve otthon, a vacsoraasztalnál lelkesen beszámoltam, kiről is tanulunk éppen történelemből, édesapám néhány mondata máig a fülembe cseng:
- És azt tudod-e, mi volt Rákóczi zászlajára írva? Büszkén adtam meg rá latinul a választ:
- Cum Deo pro patria et libertate! - Istennel, a hazáért és a szabadságért!"
- Nocsak, a tanár úr a cum Deo"-t is mondta? Akkor jó történelemtanárod van. Egyébként Rákóczi Ferenc nekünk rokonunk, nézd meg a Révay Lexikonban. Az ő családfájánál megtalálsz minket is - vetette oda édesapám csak amúgy mellesleg... Nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy a következő hetekben, hónapokban matek és fizika helyett is Rákóczi Ferenccel foglalkozzak, s elolvassak róla mindent, ami az otthoni könyvszekrényben fellelhető volt. Édesapám pedig megelégedéssel nyugtázta, hogy a mellékesen odavetett mondat megtette a kellő hatást: egy dek-lasszált elem családjában" a korabeli szocialista erkölcsi nevelést némi történelemtanári rásegítéssel sikerült ellensúlyozni... Jó tíz évvel később pedig, amikor theológus koromban az egyháztörténeti tanszék pályázatot írt ki II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára, erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy mint ősi rokon" az első díjat én érdemeljem ki. Valóban nyertem, de sokkal többet,,mint az akkor nagy pénznek számító 1.000,- Ft-ot. A Széchényi Könyvtárban töltött egy hónap alatt egy új, még követésre és tiszteletre méltóbb Rákóczi Ferencet ismertem meg: a hívő vezérlő fejedelmet. Mint a falu lelkipásztora, talán érthető és megbocsátható, hogy ezt a rejtett Rákóczi arcot szeretném az alábbiakban minél többeknek megmutatni.
Rákóczi Ferenc édesapja Erdély fejedelme volt, édesanyja pedig nem más, mint a híres Zrínyi Ilona, a két híres Zrínyi Miklós, szigetvári hős és a költő és hadvezér egyenesági leszármazottja. Apját a Felvidék és Erdély legnagyobb földbirtokosaként tartották számon, a Zrínyiek pedig Horvátország uraiként a Délvidéket birtokolták. Apai nagyanyja révén közvetlen rokonságban állt Báthory István erdélyi fejedelemmel és lengyel királlyal is, így túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nála gazdagabb gyermek aligha volt azidőtájt Magyarországon. Mégse irigyeljük őt. Nehéz, szomorú és fájdalmas gyerekkora volt.
Édesapját négy hónapos korában veszítette el, tehát soha nem is ismerte. Édesanyja ezután Thököly Imréhez ment nőül, így a ku-
ruc szabadságharc vezére lett II. Rákóczi Ferenc nevelőapja, aki igen keményen bánt a fiúval. Még öt éves sem volt, amikor elvitte édesanyja mellől hadjáratába, és szigorú katonaéletre nevelte. Télen-nyáron sátorban lakott, vívni, lovagolni kellett megtanulnia, s nevelőapja ragaszkodott hozzá, hogy öt évesen is ugyanazt a kemény kiképzést kapja, mint a többi katona. A felnőtt Rákóczi mostohaapjára mindig mint zord, szigorú és kegyetlen emberre emlékezett vissza, akit nem szeretett.
Amikor Thököly Imre felkelése elbukott, az osztrák császári seregek Munkács várát is ostrom alá vették. Zrínyi Ilona férje távollétében három éven át hősiesen védte a várat a labanc túlerővel szemben, és végül csak árulás révén tudták azt tőle elfoglalni. A kilencéves Rákóczi Ferencnek édesanyja mellé hazakerülve ekkortájt megint csak a nélkülözés és ínség jutott osztályrészül: egy kiéheztetett és ostromgyűrűbe zárt várban osztozott a védők sorsával. Az édesanyai szeretet azonban mindenért kárpótolta. S ekkor következett be az, ami talán egész élete legfájdalmasabb pillanata volt az akkor 12 éves fiúnak. Munkács várának bevétele után császári parancsra Zrínyi Ilonától elszakították mindkét gyermekét, Ferencet Csehországba, egy jezsuita kolostorba zárták, hogy anyanyelvét, szülőföldjét és rebellis" szüleit is elfelejtve császárhű alattvalóvá neveljék át. Rákóczi Ferenc ezen a napon látta édesanyját utoljára.
A rebellis magyar főnemesi sarj" úgy nőtt fel, hogy elöljárói papi pályára szánták. így utód nélkül halt volna meg, s birtokai is császári kézre kerülnek. Életében ez a hét esztendő azonban nem a felejtés, hanem a tanulás évei voltak. Tizenkilenc évesen egy mélyen vallásos, nagy műveltségű, több nyelvet beszélő fiatalemberként kért és kapott a bécsi udvartól engedélyt egy külföldi tanulmányútra és magyarországi birtokai megtekintésére. Előbb Rómába ment, hogy egyházi felettesei ne fogjanak gyanút, majd Németországba utazva azzal lepte meg Kollonics bíborost és a bécsi udvart, hogy közölte: megházasodott, feleségül vette Amália Sarolta hessen-rheinfelsi grófnőt. A házasságkötés gyors volt, de nem érdekektől vezérelt. Tiszta és önzetlen szerelem kapcsolta össze őket arra a pár évre, ami megadatott kettejüknek, amint azt a későbbi események megmutatták.
Az ifjú házasok Sárospatakon letelepedve szembesültek azzal a nyomorral és kizsákmányolással, amely a bécsi udvar jóvoltából az egész magyar népre nehezedett. A fiatal férjben, Magyarország legnagyobb földbirtokosában a Rákócziak, Zrínyiek, Báthoryak vére nem vált vízzé, s még a kemény mostohaapa, Thököly Imre példája sem ment veszendőbe. II. Rákóczi Ferenc tisztán és világosan látva népe és hazája állapotát, a francia XIV. Lajossal, a Napkirállyal" kezdett titkos levelezést kiszolgáltatottságunk és elszigeteltségünk enyhítése érdekében. Titkos követe azonban levelét megmutatta a császári udvarnál, s Rákóczit felségárulás vádjával letartóztatták és a bécsújhelyi börtönbe vetették. Kivégzését a császár nemzetközi tiltakozás ellenére elhatározta.
Miután minden hivatalos közbenjárás kudarcot vallott, felesége elhatározta, hogy megszervezi kiszöktetését, és férjét még aznap váltott lovakkal Lengyelországba juttatja. A terv sikerült, a segítőkész fogdatiszt viszont életével fizetett nemes tettéért. Rákóczi Ferenc megmenekült, de első gyermeküket éppen ezidőtájt veszítették el. Mindössze négy évet élt. A letartóztatáskor második gyermekük még karonülő volt, Charlotte Amália pedig harmadik gyermekével a szíve alatt szervezte meg férje külföldre szöktetését. Rákóczi ettől kezdve Lengyelországban bujkált a császár bérgyilkosai elől, felesége pedig szüleihez tért haza Németországba, hogy harmadik fiúkat nyugodt körülmények között hozza világra. Egyikük sem gondolta, hogy többé már csak napokra láthatják egymást, és Rákóczi Ferenc legkisebb fiát soha, a másikat pedig csak halála előtt, Rodostóban láthatja még egyszer néhány napig... Mindez a lexikonokban nincs benne, de ha megtudjuk és átérezzük, Rákóczi Ferenc fájdalmas és áldozatos élete még nagyobbá magasztosul előttünk.
Ami 1703 és 1711 között történt, minden valamire való iskolás gyereknek tudnia kell. Mi ürömiek azt is sokan tudjuk, hogy éppen 300 évvel ezelőtt Esze Tamás tarpai jobbágy hívó szavára tért vissza II. Rákóczi Ferenc magyar földre, és kezdetét vette a szabadságharc. E dicsőséges és tragikus végű nyolc esztendő leírása nem fér e megemlékezés keretei közé. A bevezetőben csak a hívő vezérlő fejedelem megidézését ígértem, ezért ennek illusztrálására álljon itt néhány kevésbé ismert adat. A katolikus vallású fejedelem seregének 90%-a protestánsokból, főként reformátusokból állott. Legbelső magántitkára és diplomatája pl. Ráday Pál, a magyar reformátusság egyik legnagyobb támogatója volt. S generálisai közt is találunk evangélikust és reformátust szép számmal.
Teljes volt közöttük a bizalom. A fejedelem minden napját imádsággal kezdte, és ugyanígy rendelkezett katonái felől is. Seregében tábori lelkészeket tartott oly módon, hogy a lelkészt vagy papot mindig az az egyház szolgáltassa, amelyhez az ezred katonáinak többsége tartozik. Maga a fejedelem írt egy közös imádságot katonái számára mégpedig úgy, hogy azt bármely vallású katonája jó szívvel hitével összhangban elmondhatta. A szécsényi országgyűlésnek pedig a vallás tárgyában hozott rendelkezése immár törvényesen is rendezte a felekezetek egymáshoz való viszonyát, mégpedig a teljes jogegyenlőség elve alapján. A vallásbéke emlékére a fejedelem érmét is veretett, amelynek egyik oldalán a három vallásfelekezetet megszemélyesítő szüzek a haza oltárán közösen áldoznak. Kevesen tudják továbbá, hogy seregében rendeletet bocsátott ki a káromkodás ellen, amely - mint írja - Istenünknek bosszúságára és nemzetünknek minden nemzetek között való gyalázatára elhatalmasodott." Végezetül a szabadságharc idejéből álljon itt Rákóczinak egy imádsága, amelyet egy ütközet előtt vetett papírra, s így fennmaradt:
Világosíts meg Uram, hogy felismerjem azt, amit tennem kell. Ha engem, méltatlan bűnöst a Te neved dicsőségére kiválasztani méltóztattál, végezd általam művedet úgy, hogy gyöngeségem a Te karod erejét tüntesse ki. Az Általad vezérletemre bízott nép kiszabadulására a Te segítségedet kérem."
Than Mór: II. Rákóczi Ferenc visszautasítja a szatmári békét
A majtényi fegyverletétel után Rákócziról a legtöbben csak annyit tudnak, hogy haláláig a Márvány-tenger melletti Rodostóban a száműzetés keserő kenyerét ette, s ebben hűséges társa volt a zá-goni Mikes Kelemen, aki leveleiben örökítette meg ezeket az évtizedeket. Az irodalomtörténet az erdélyi születésű krónikás leveleit ítélte értékesebbnek, pedig amit maga a fejedelem vetett papírra, csak azért nem lett olyan híres, mert ő akkor nem ilyen modernnek számító műfajt és témát választott. Már a Párizs melletti Grosbois kolostorában kezdte el írni vallási témájú műveit, s amikor Rodostóba kerülve hazatérése reménye végleg szertefoszlott, teljesen visszavonult a világi élettől, és szerzetesi életformát választva élt haláláig. Feleségétől, gyermekeitől többezer kilométer és a bécsi udvar kérlelhetetlensége választotta el, s a magányos fejedelem az Istennel való közösségben talált belső békességet és nyugalmat.
Az átlag olvasó legfeljebb Vallomásairól és a szabadságharcról írt visszaemlékezéseiről hallott. S ki gondolná, hogy a kuruc szabadságharc egykori vezére végigmagyarázta a Bibliából Mózes öt könyvét, elmélkedést írt az emberi szabad akarat bűneset következtében történt megromlásáról, Lukács evangéliuma 2. részéről karácsonyi gondolatait vetette papírra, írt egy imádságos könyvet Egy keresztyén fejedelem áhításai" címmel, valamint itt fejezte
be még Franciaországban elkezdett Vallomásait is, mely Szent Ágoston hasonló című művének méltó párja a XVIII. századból. Minden magyar ember kötelező olvasmánya lehetne, annyira szép és tiszta jellem tükre ez az őszinte lélekábrázolás. Legfőbb örömét az írásban és olvasásában lelte. Rodostói könyvtárának leltára fennmaradt, és innen ismerjük érdeklődését. A theológiai irodalom klasszikusai, Szent Ágoston, Kempis Tamás és korának janzenista szerzői, egyebek mellett Pascal Gondolatai voltak olvasmányai. Meggyőződésem, hogy II. Rákóczi Ferenc mint író, filozófus és theológus gondolkodó felfedezése még a jövő nemzedékére vár. Fordítóként is meg kell emlékeznünk róla. Egyebek mellett itt fordította le latinból franciára István király intelmeit, nemzetközi kinccsé téve keresztény irodalmunk egyik legelső gyöngyszemét. Ehhez a fordításhoz csatolta a maga hasonló jellegű munkáját, amit ő írt gyermekeinek. Halála előtt nem sokkal írta ezt, és nem lehet megindultság nélkül olvasni Rákóczi Ferencnek mint édesapának a sorait, ahogyan fiaitól búcsúzik könyve utolsó lapjain: Isten születésetek által nekem ajándékozott, de a maga gondviselésének tartott fenn. Atyátok és anyátok közreműködése nélkül táplált, neveltetett föl, és a férfikorig vezérelt...
Ez a vigasztaló tudat feledteti velem a hús és vér bánatát afölött, hogy egyiketeket csak bölcsőjében láttam, másikótokat egyáltalán nem. A természet élénk gyengédséget vésett szívembe irányotokban, kiket Istenben és Istenért szeretek. Ezért, noha el vagyunk választva, ti mindig jelen vagytok lelkem előtt. Ha Isten végzéséből soha nem is láthatlak titeket ebben a nyomorúságos földi életben, semmi sem foszthat meg attól a reménységtől, hogy egykor az örökkévaló boldogságban veletek leszek... Lehetséges, hogy környezetetekben akadnak majd emberek, akik el akarják veletek hitetni, hogy szégyent hoztam reálok. Megengedem, hogy elfeledjetek engem, föltéve, hogy csak mennyei Atyátokba fogjátok dicsőségeteket helyezni... Mondjátok és higgyétek, hogy mindent Neki köszönhettek, nékem semmit. Ne panaszkodjatok sorsotok fölött, viseljétek azt türelemmel és Isten akaratában való megnyugvással... A magam sorsát és a tiétekét fenntartás nélkül Istenre bízom. Ti is forduljatok Hozzá gyakran tanácsért, legyetek tekintettel az állásra, amelyet el kell foglalnotok, elfojtva a gazdagság, hatalom és uralkodás utáni hiú üres vágyakat. Ez szeretett fiaim atyátok első - és utolsó - szava hozzátok."
Ilyen útravalót adott II. Rákóczi Ferenc fiainak, és ezekhez tartotta magát egész életében ő is. Mindig Istenhez fordult tanácsért, és elfojtott minden hatalom és gazdagság utáni hiú vágyat". Egyedül Istennek és hazájának szentelte életét. Befejezésül álljon itt egy imádsága, amelyben tragikusan nehéz, de mégis áldott életének foglalatát nyújtja át Istennek, akit soha nem hagyott el, és Aki nemzetével együtt a legtöbbet jelentette számára:
Csodálatosak és imádandók Uram a Te műveid. Megaláztál engem ifjúkoromban, hazámon kívül vándoroltattál, hazámba visszavezettél, börtönbe taszítottál, kiszabadítottál, bujdosóvá tettél, végre miután a nyomorúságokban kioktattál, fejedelmi székre emeltél. Egyedül két szolgámtól kísérve léptem Magyarország területére, de Te megadtad nékem mindazt, ami állásomhoz szükséges volt. Ezzel megmutattad abbéli hatalmadat, amellyel éppúgy könnyű Neked letaszítani a hatalmasokat fejedelmi székükről, és fölmagasztalni az alázatosokat. - Elhatározásom a Beléd helyezett reménység gyümölcse volt. Ha az emberi okosság tanácsára hallgatok, soha nem mertem volna ekkor dologhoz fogni. Minden a Te titkos határozatod műve volt. Te állítottad elém hazám iránti kötelességemet, Te lelkesítettél, Te vezéreltél. Most azért erősíts meg engem és végezd el Uram, amit cselekedni gondoltál felőlem. Ámen."
--
CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE
"Valamikor, úgy 300 évvel ezelőtt ez a kis mondat függött a vitéz kurucok zászlaján. „Cum Deo pro patria et libertate" annyit jelent: "Istennel a hazáért és a szabadságért". Bizony, II. Rákóczi Ferenc és kurucai igazi szabadságot álmodtak a magyar nemzetnek és fegyvert fogtak a labancok ellen. Megpróbáltak egy szebb és jobb hazát kialakítani".
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
