Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, 1711. április 30
A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án kötött meg báró Károlyi Sándor a vele szövetkezett nemesek képviseletében III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében. Rákóczi ekkor I. Péter orosz cárral tárgyalt egy kuruc-orosz szövetségről. I. József császár halálát a békekötés elött az udvar a sikeres eltitkolta, ezért a békeszerződést Eugénia anyacsászárné erősítette meg. Ha kitudódik I. József császár halála lehet, hogy másként alakult volna Magyarország történelme. A békeszerződést Szatmárnémetiben a Vécsey palotában írták alá a nemesség képviselői. majd a kuruc sereg május elsején a ünnepélyesen leteszi a fegyvert és hűséget esküszik a magyar tróntól 1707. június 13-án az ónodi országgyűlésen megfosztott és ekkor már halott Habsburg császárnak. Az aláírás támaszául szolgált Szatmári-asztal-t, amelyre a sátoraljaújhelyi kórház pincéjében találtak rá, ma a füzérradványi Károlyi-kastélyban őrzik.
A szerződés legfontosabb intézkedései:
- megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek
- nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak
- jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat
- vallásszabadságot ígérnek
- Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását
Rákóczi nem hajlandó erre, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe. A Habsburgokon ekkor elhatalmaskodni kezdő Rotschildok titkosszolgáikon keresztül többször kérték törökországi kiadatását, de a szultán nem feküdt le a zsidóbankár családnak.
Ez a béke egy paktum, ahol Habsburgok lemondanak az abszolutizmusról, a magyar nemeség elfogadja a Habsburgok érvényesülését és megtarthatja kiváltságait, mely ekkor előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság idejénben. Ez a fajta paktum ismétlődik meg később 1867-ben.
A Rákóczi-szabadságharc befejezéseként a szövetkezett rendek és a Habsburgok képviselői az 1711. április 26-i szatmári értekezleten némi javítás után elfogadták a béke szövegét, amelyet 1711. április 30-án írtak alá. Másnap, május 1-jén a majtényi síkon a Károlyi Sándor vezette 12 ezres kuruc sereg letette a fegyvert, földbe szúrta a 149 zászlót és felesküdött a két hete halott I. Józsefre. A csapatokat Pálffy megszemlélte, majd mindenki hazament. A nemesek, s főtisztek 1711. május 1-jén és 2-án Nagykárolyban írták alá a dokumentumot. A béke visszaígérte a várakon kívül Rákóczi és hívei, özvegyeik és családtagjaik összes birtokát Magyarországon és Erdélyben. Elismerte a hadi érdemekért felszabadított katonák státusát, megengedte a szabad vallásgyakorlatot. A király általános közkegyelmet hirdetett, ígéretet tett Magyarország és Erdély szabadságainak megtartására s az egyéb kiváltságokat is érvényben hagyta. A béke kimondta: Rákóczi távolléte nem akadálya az érvénybe lépésnek. Az okmány Rákóczinak három hetet adott a hűségeskü letételére, ő ezzel nem élt, Ágost lengyel király és Péter cár újabb ígéretei reményt keltettek benne a harc folytatására. Rajta kívül a vezetők közül Bercsényi Miklós, Vay Ádám, Forgách Simon és Esterházy Antal maradt külföldön. A paktum a politikai követelések minimumát tartalmazta, szó sem volt az ellenállás jogáról, a királyság revíziójáról, s az elfogadott pontokra sem nyújtott garanciát. Rákóczi erdélyi trónjáról sem esett szó, ő egyebek közt ezért is utasította el a békét.
Később Rákóczi így foglalta össze a szabadságharc bukásának okait:
„Bárki itélend a magyar ügyekről, a háboru szerencsés kezdetét az ellenség fölötte nagy óvatosságának tulajdoníthatja, és annak, hogy az erősségek és helyőrségek nagyon rosszul valának ellátva és még rosszabbul védelmezve. A háboru szerencsétlen végének okául pedig a nemzet tapasztalatlanságát s tudatlanságát, a fegyver és pénz hiányát – amelyek a hadakozás idegei, – a pestist és a francia udvar által nyujtott segedelem csekélységét tulajdonítandja”.
A magyar közéletben a kezdet kezdeteitől fogva szerepeltek a Károlyiak, ( állitólag Kaplon vitéz nemzetségének leszármazottja ? - nem tudjuk biztosan de azt igen, hogy a kazár birodalomból Árpáddal jött zsidó család a honfoglaló magyarok közt) de a történelembe csak a XVIII. század legelején léptek be Károlyi Sándor báró személyében. Károlyi Sándor a kuruc háború egyik főszereplője volt, és nagyon különös szerepet játszott a magyarság szabadságharcában. Ez a szatmári béke a magyar nemesség nagy közös hazaárulása volt. -lefeküdtek a feltörekvő zsidó bankároknak a Rotschild dinasztiának. A rendszerváltás utáni történelemírók ígyekezenek Károlyi Sándort a kor akkori viszonyihoz pozitív személyként beállítani - mondván ez volt az egyetlen járható út az osztrák túlerővel szemben, és jelentős eredményeket vívtak ki a békeszerződésben, mely nem volt más mint egy paktum! Kiszolgáltatták az országot a zsidó bankárcsalád irányította Habsburg hatalomnak, és ezért Bécs biztosította a magyar nemesség szerzett jogait. cserébe a Magyar Királyság szabadságáért. Ez a béke volt az egyik oka a magyar gazdaság elmaradásának az európai fejlődéstől, melyből késöbb Széchenyiék törnek ki. A császár nem volt hálátlan Károlyi Sándornak az árulásért, a báróból gróf lett, a császári hadak főparancsnok-helyettese. A magyarországi rendfenntartás élén állott, nagy birtokadományokkal gyarapította a családi vagyont. Az eddig is gazdag és hatalmas Károlyi család ezzel a leggazdagabbak és leghatalmasabbak közé lépett. Károlyi Sándor grófot pedig később az iskolai tankönyvek nemzedékeken át a magyar történelem nagy alakjai közt említették, de a magyar nép egy pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy áruló volt: Rákóczinak és a magyar függetlenség ügyének árulója. Árulónak nevezete rá két évszázad múltán is egyenes utóda, Károlyi Mihály a "vörös" gróf ki Tanácsköztársaság korszakának történelméből ismerhetünk.
A Rákóczi-szabadságharc idején a külpolitikájukban komoly titkosszolgálati lobbit folytattak a Habsburgok Magyarország trónjának megtartatásáért, mind Francia- , Svéd- és Lengyelországban. ha európa nagyhatalmai elismerik a Rákóczi-szabadságharcot, a Habsburg-dinasztiának vége. Ennek a magyarellenes zsidó lobbinak az orosz cár is bedölt (cserébe kapta a Szentszövetség szerződést, majd a nagy pánszláv ideológiát 1848-ban) Ezért fordultak el Rákóczitól Európa nagy államai kivéve a török szultánt, ki átlátott a Rotschildok praktikáján.
forrás múltkor, wikipédia és más oldalak.
NemzetHír
?
|