Esze Tamás, a Rákóczi-szabadságharc egyik leghíresebb brigadérosa 1708. május 27-én vesztette életét a nyitrai kuruc táborban

.hirek.sk

Esze Tamás haláláról meglehetősen pontos képet alkothatunk a Képes Magyar Krónika alapján. Rákóczi kurucai 1704-ben rövid ágyúzás után elfoglalták Nyitra várát, és birtokukba vették a környéket. 1708. május 27-én pünkösdi istentisztelet után verekedés tört ki a katonai táborban Rákóczi hadának reformátusai és katolikusai között. A katolikus csapat vezetője Czelder Orbán volt. A szabadságharc ideje alatt először és utoljára verekedtek össze Rákóczi katonái a vallási hovatartozásuk miatt. Esze Tamás hiába próbálta lecsillapítani a tömeget, a csetepaté annyira elmérgesedett, hogy végül kartácstűzzel kellett szétkergetni a dulakodókat. A tömegverekedés után Esze holtan maradt a csata színhelyén, ezzel a kuruc hadsereg elveszítette egyik leghasznosabb tisztjét.

Később a történetírók számos teóriával álltak elő, miszerint az ágyútűz egy előre kitervelt gyilkosság része volt, és a brigadérost voltaképpen nemesi származású ellenlábasai gyilkoltatták meg, ám a történetírás azt a nézetet osztja, hogy Esze Tamás életét a dulakodás hevében oltották ki a katonák. 1708. június 3-án Egerből Károlyi Sándornak küldött levelében Steösszel Kristóf is azt írja, hogy Esze a saját és Czelder Orbán összeverekedett katonáinak szétválasztása közben gyilkosság áldozatául esett. Az eset kivizsgálásával Rákóczi Máriássy Ádám főhadsegédet bízta meg, akit azonnal Nyitrára rendeltek. Bottyán János generális  Bercsényi Miklósnak írt június 6-i levelében kérte, hogy a brigadéros megölése ne maradjon büntetlenül, „mert semminek oka, az mint az egész város és militia bizonságot tészen”. II. Rákóczi Ferenc 1709. január 24-én Munkácsról keltezett levelében szintén a főgenerálishoz fordult azért, hogy Esze özvegyének kérésére a gyilkosság ügyében szolgáltasson igazságot.

A korabeli gyér források szerint Rákóczi hű emberének emléke iránt azzal fejezte ki kegyeletét, hogy nyomban annak eleste után Mező-Tarpa lakosait minden jobbágyi terhektől felmentette, s a hajdúkéval egyenlő szabadalmakkal ruházta fel. A körülmények  igazolják, hogy Esze halála rossz ómennek bizonyult. A császári csapatok 1708 második felében háromnapi bombázás után visszafoglalták a nyitrai várat.

S hogy miként került a kuruc seregbe Esze Tamás? A jobb megértés kedvéért érdemes megvizsgálni családtörténetét. Esze jobbágycsaládból származott, Tarpán, a Nyírség viszonylag fejlett mezővárosában élt. A gazdaságilag megerősödött térség a török kiűzésével hanyatlásnak indult, a bécsi udvar ugyanis érvényesítette centralizációs törekvéseit. Az egykori Erdély és Királyi Magyarország erdős határterületén bujdosó jobbágyok és szegény sorsra jutott kisnemesek, egykori végvári vitézek szervezkedni kezdtek. Sokaknak a Habsburgok erőszakos katolizációja adott okot a harcra. A tarpai Esze Tamás 1696-ben csatlakozott az elégedetlenek seregéhez.

A bujdosók a következő évben Szalontai György és Kabai Márton vezetésével felkelést robbantottak ki a Hegyalján, amelynek szervezésében Esze is részt vett, de idejekorán Károlyi Sándor akkori szatmári főispán fogságába esett. A felkelés leverése után kiszabadult, egy ideig sókereskedelemmel foglalkozott a Tiszaháton, ám miután a császári katonaság elkobozta szekerét és lovait, 1701-ben ismét az engedetlenek közé állt. Esze Tamás másodszor ravaszabbnak bizonyult. Felkelését ezúttal a spanyol örökösödési háború miatti toborzás leple alatt szította.

1702 végén – a hegyaljai felkelésben is részt vevő Kis Alberttel együtt – beállt az uralkodó egyik gyalogezredébe, és amikor csapatát megindították az európai hadszíntérre, embereivel megszökött, majd a beregi hegyekben vert szállást.  Innen lépett kapcsolatba a Lengyelországban élő II. Rákóczi Ferenccel. Előbb azonban meg kellett győznie bujdosótársait, hogy az 1697-es hegyaljai felkeléssel ellentétben,  ne Thököly Imre gróf pártfogását keressék. Ez a döntés kulcsfontosságú volt a későbbi szabadságharc szempontjából. 

Esze két követséget küldött a Brezánban élő Rákóczi és Bercsényi színe elé, majd harmadik alkalommal, 1703 tavaszán személyesen látogatta meg az emigránsokat. Rákóczi ekkor ezredesi rangra emelte, gondjára bízta a brezáni kiáltványt és átadta a felkelés zászlóit, melyeket három tiszaháti mezővárosban – Vári, Tarpa és Beregszász – május 21-22-én bontottak ki. Megkezdődött a Habsburg uralom elleni szabadságharc, melyben a kezdetben mezítlábas felkelőket vezető Esze Tamás ezredesi rangban személyes vitézségével és jó hadszervező képességével tűnt ki. A jobbágyszármazású parancsnok harcolt az 1703. évi tiszántúli hadjáratban – részt vett Tokaj, Szatmár megvívásában –, később pedig a Felvidéken és Erdélyben teljesített megbízást. 

Rákóczi végig nagy becsben tartotta, amit az is jelez, hogy még 1703 novemberében felszabadította őt a jobbágysorból, majd 1707-ben brigadérosi, 1708 márciusában pedig nemesi címet adományozott neki. A talpasok élén Esze is csatlakozott Rákóczi 1708-ra időzített sziléziai hadjáratához, az indulást azonban már nem élte meg. 

Máig nem sikerült tisztázni, hogy a nyitrai táborban milyen ellentétek robbantották ki a tragédiával végződő tömegverekedést. Csak arról vannak megbízható hírek, hogy hű katonájának halála megrázta Rákóczit. A talpasokat saját válogatott ezredeiben helyezte el. Esze Tamás szülővárosa hajdúvárosi kiváltságot, a brigadéros öccse, János pedig kapitányi tisztséget kapott a fejedelemtől.