| Történelmünk: XX.század : AMIKOR A FASISZTA SZLOVÁKIA LENGYELORSZÁGOT TÁMADTA + Jozef Tiso Mártir vagy tömeggyilkos? |
AMIKOR A FASISZTA SZLOVÁKIA LENGYELORSZÁGOT TÁMADTA + Jozef Tiso Mártir vagy tömeggyilkos?
A második világháború mellékszála, hogy a náci Németország oldalán a fasiszta Szlovákia is megtámadta Lengyelországot. Két héttel később a Szovjetunió is csatlakozott a területrabló hadjárathoz.
Szlovákiának is területi igényei voltak északi szomszédjával szemben. A szárnysegéd futva tette meg a budai Vár folyosóin az utat 1939. szeptember 1-jén hajnalban a főbejárattól Horthy Miklós magánlakosztályáig. A szokatlan időpont ellenére Magyarország kormányzója fogadta a katonatisztet, majd a telefonhoz lépett, és parancsot adott az ország egész területén a vasúti vágányzárra. Horthy e lépésre azért szánta rá magát, mert ekkor értesült, hogy Németország megtámadta Lengyelországot, és félő volt, hogy Berlin ki akarja eszközölni a magyar közlekedési infrastruktúra felhasználását az invázióhoz.
A vágányzár viszont lehetetlenné tett bármilyen erőszakos behatolást az Ausztria bekebelezése óta szomszédos Harmadik Birodalomból. A követelés jellegű kérés be is futott, de Hitler nemcsak a német csapatok átvonulását akarta elérni, hanem azt is, hogy Magyarország engedje át az akkor már a németekkel szövetséges szlovák egységeket is. Horthy mindkét kérést visszautasította.
Szlovákiának területi követelései voltak Lengyelországgal szemben. Az 1938-as müncheni döntés Csehszlovákia felosztásáról Lengyelországhoz csatolta a már Varsó által 1919-ben is - a lengyel lakosságra hivatkozva - igényelt két kiszögellést: Skalite körzetét, valamint az árvai és az addig szétszakított szepesi terület szlovákiai részeit. Miközben a hitleri csapatok nyugatról támadták a lengyel erőket, Lengyelország déli határait szlovák katonaság lépte át. Ez jelentős lengyel erőket kötött le. A szlovák egységek megszállták a vitatott területeket, és a háború alatt mindvégig segítettek Lengyelország leigázásában.
Szlovákia az 1938-as, Hitler jóvoltából megszerzett látszólagos függetlenségét is hamar elvesztette, mert 1939. március 23-án Németországgal védelmi szerződést írt alá. Ebben a Német Birodalom biztosította Szlovákia önállóságát, Pozsony pedig kötelezte magát, hogy külpolitikáját a berlini kormánnyal, katonai erejének szervezését pedig a német véderővel való együttműködésben valósítja meg. A szlovák állam kezdettől fogva a német nagyhatalmi politika sakkfigurájává vált, és önálló államisága a német külpolitikai érdekektől függött. Az állam élén Jozef Tiso állt, egypártrendszert vezettek be, és csak Andrej Hlinka Szlovák Néppártjának működését engedélyezték. A többi pártot betiltották, vezetőit letartóztatták. A cigányokat kitiltották a városok belső részeiből, és kényszerlakhelyet jelöltek ki számukra. Mindenkit üldöztek, aki nem volt szlovák. A pozsonyi parlament - majdnem egyhangúan - faji törvényeket fogadott el; az egyetlen ellenszavazatot a magyar Esterházy János adta le.
Magyarország a Lengyelország elleni hadműveletek során kulcspozícióban volt. Az 1938-as müncheni konferencia és az azt követő első bécsi döntés után a Felvidék egy részének visszaszerzése mellett elérte Kárpátalja visszacsatolását is. Ezzel 1939 márciusában a honvédség a Vereckei-szorosban kijutott a történelmi magyar- lengyel közös határhoz. A német és szlovák csapatok itt akartak támadni. Közben szeptember 17-én a Szovjetunió, a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradékának értelmében, megtámadta Lengyelországot. Ezzel a lengyelek harapófogóba szorultak, így nem volt más választás, mint a közös határon keresztül Magyarországra menekülni. A lengyel hadsereg tagjai és más civil személyek tízezrei érkeztek a semleges Magyarországra. A lengyel menekültek döntő többsége így túlélte a második világháborút.
Felvidék Ma, G. F. P.
Jozef Tiso Mártir vagy tömeggyilkos?
A képre kattintva a könyv letölthető
A könyv két szerző kutatói munkáját tartalmazza és Tiso felelősségére ad választ, azaz Tisó bizonyítható politikai szereplését mutatja be, vádként a szlovák Holocaustért.
Ingrid Graziano, irodalom- és angol nyelvszakos, olasz tanárnő, a Tisóról írt német, olasz, angol, francia és angol nyelvű szakirodalmat dolgozta fel, Bevezető tanulmány címmel.
Tanulmánya négy fejezetre oszlik, amelyekben tárgyalja a klerikál-nacionalizmus, valamint a Tiso-féle autokrácia és a keresztény nemzeti szocializmus kialakulását Szlovákiában, továbbá a szlovák nacionalizmus területi expanzióba torkolló folyamatát, és végül Tiso antiszemitizmusát.
Eördögh István, egyháztörténész, egyetemi docens, A zsidó-kérdés Szlovákiában című tanulmányában kizárólag levéltári források feldolgozásával mutatja be Tiso felelősségét a szlovák Holocaustban. A szintén négy fejezetre tagolt tanulmányban kronológiai sorrendben kerülnek tárgyalásra: az árjásítás folyamata, a szlovákiai zsidóság kilakoltatása a deportációkig, a Szentszék és a különböző vallási szervezetek tiltakozásai, valamint Tiso politikai és morális arculatának elemzése az 1943─1944-es források alapján.
a képre kattintva
a könyv letölthető
Az olvasó kapcsolatba kerül a téma aktualitásával, megismeri a műben a nemzetközi historiográfia Tisóról alkotott véleményét és els ő alkalommal kap átfogó képet ama hiteles forrásokról is, amelyek elengedhetetlenül szükségesek e téma kidolgozásához és amelyek valamennyi kutató rendelkezésére állnak a téma tanulmányozása esetén.
A tárgyalásban sorrakerülő legfontosabb témák között szerepel:
- a szlovák antiszemitizmus eredete az 1918─1919-es évektől, Hlinka Szlovák Néppártjának megalakulásától kezdődően;
- Tiso féktelen politikai karrierizmusa, hatalomrajutásának körülményei, politikai támogatása a zsidóellenes propaganda kialakulásához;
- az 1938. november 2-i határozatok okozta trauma és következményei a szlovák belpolitikában és az antiszemitizmus további radikalizálódásában;
- Tiso un. „mérsékelt útja” a zsidókérdés megoldását illetően;
- az 1939. január 23-i, Carltonban tartott megbeszéléseket követő első zsidóellenes intézkedések és törvények kidolgozása;
- a zsidókérdés „keresztény módon” történő megoldásának garantálása Tiso részéről;
- szlovákiai zsidóellenes törvények bemutatása, foganatosításuk, kürülményeinek leírása, az árjásítás korrupt folyamata, Tiso aktív szerepe;
- az első koncentrációs és munkatáborok létrehozása, majd Dieter Wisliceny közreműködésével, de a szlovák kormány által végrehajtott zsidóellenes program, a kilakoltatástól a deportációkig;
- Európa legszélsőségesebb antiszemita törvényének, a Zsidó Kódexnek az elemzése;
- Tiso érdektelensége a hozzá intézett memurandumok alkalmával, későbbi hazugsága eme memorandumok kézhezvételét illetően;
- deportálások, 1942. október 20-ig, és a Reichnek fizetett kártérítés;
- Tiso és a Szentszék kapcsolata, a Pápai Prelátus (Monsignore) címének jogtalan használata, Orsenigo és Burzio nunciusok jelentései Tiso politikai szereplésének destruktív jelenségeiről;
- Hitler és Tiso kapcsolatából eredő következmények elemzése;
- titkos tárgyalások Tuka, Koso, Mach, valamint Eichmann között a zsidókérdés megoldásáról Tiso jóváhagyásával, de a szlovák kormány tudta nélkül;
- a Vatikán diplomáciai erőfeszítései a megkeresztelt zsidók megmentésére;
- Tiso állásfoglalása az átkeresztelkedett zsidókról;
- Tiso nyilatkozatai a keresztényszocializmus és a nemzeti szocializmus tanainak ideológiai azonosságáról;
- Tiso sikertelen erőfeszítései egy konkordátum létrehozására a Szentszék és Szlovákia között;
- a szlovák püspöki kar és az egyes szlovák püspökök állasfoglalásai a szlovák antiszemitizmus kérdésében;
- a deportálások felfüggesztésének nemzetközi háttere 1942 őszén;
- Tiso kétszínű, opportunista politikai arculata a vatikáni pressziók hatására;
- Az Amerikai Egyesült Államok diplomáciai figyelmeztetései a vatikáni csatornákon keresztül Tiso-féle kabinett zsidóellenes politikájának súlyos következményeire;
- Drakos János püspöki helynök és Schlachta Margit szerzetesnők erőfeszítései a Szlovákiában üldözött zsidók megmentésééet a Vatikán diplomáciai kápviseleteinál és magánál a pápánál;
- az 1943. április 9-i deportálások felfüggesztésének háttere;
- Tiso és Hitler Klessheim-i kolloquiumának magyar vonatkozásai;
- a szlovákiai nemzeti szocialisták radikális szárnyának és Tisónak a felelőssége, tudatos szerepvállalása az európai zsidóság Szlovákia térségét érintett biológiai megsemmisítésében;
- a még Szlovákiában maradt zsidóság összeírásának tervezete 1944. január 20-án, nemzetközi visszhangja és Tiso közönye a vatikáni tiltakozás láttán;
- az 1944. augusztus 22-i szlovák nemzeti felkelés elemzése, körülményei;
- Tiso reakciója XII Pius 1944. október 29-i szigorú figyelmeztetését követően;
- 13.500 zsidó deportálásának körülményei 1945 márciusának végéig;
- Tiso menekülése, amerikai fogsága, átadása Benes kormányának, a Vatikán rakciója.
A szerzők kétségbevonhatatlan felelősséggel terhelik Tisót, a rendelkezésre álló és konzultált dokumentumok, valamint a hitelt érdemlő historiográfia ismeretében.
A könyv feltárja Tisónak az amerikai, valamint a római szlovák emigránsok által szorgalmazott boldoggáavatás kísérleteit, a Szlovákiában mindmáig aktuális rehabilitációs törekvéseket és ezek kapcsán összehasonlításra kerül a Szlovákiában mindmáig nem rehabilitált Esterházy János politikai szereplése és morális sulya.
A mű nem mentes olyan új kutatási eredményekkel, mint pl. Tiso természetes lányának mindmáig letagadott léte, akinek a férje az árjásításban és deportációk során folyamán kompromittált, Anton Vašek volt, egyben Tiso bizalmasa, mindaddig, amig lányától el nem vált.
A tanulmányok viszont nyitott kérdésnek hagyják meg Tiso kivégzését, annál is inkább, mert a nála sokkal inkább komromitált szélsőséges nemzeti szocialisták kegyelmet kaptak. A Benesnek fenntartott halálos ítélet végrehajtási parancsának indítékai, és kegyelem megtagadásának okai további kutatás tárgya lehet.
Dr.Eördögh István
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
