Az Oskar Schindler életének egy részét bemutató „Schindler listája” című filmet bizonyára sokan látták már. Igen, ez is egy olyan film, amit kivételesen reklámos megszakítás nélkül nyomnak le nemcsak a magyarok, hanem más népek torkán is.

A nagy zsidómentő életének kevésbé felemelő részeiről azonban a film is csak maximum szemérmesen árul el valamicskét. A focus.de cikkel emlékezik meg a „nagy” emberről, érdemes megfigyelni, milyen stílusban.

Az „életművész” Oskar Schindler aki „mint egy angyal, zsidók százait mentette meg” 100 évvel ezelőtt született a ma Csehországhoz tartozó Zwittauban. Apja, Hans Schindler, gyártulajdonos volt, így „házon belül” szerezhette meg mérnöki végzettségét is.

Az „angyali” Oskar 1928-ban feleségül vette a jómódú Emilie Pelzl-t, nyíltan anyagi érdekből. Saját állítása szerint ezzel a lépéssel a megrendült családi vállalkozást kívánta megmenteni (nem sikerült, 1930-ban végleg tönkrement a vállalkozás). Emilie kicsit másképpen emlékszik. Szerinte újdonsült férje a nagy hozományból rögvest vett egy luxusautót, a fennmaradt részt pedig más módon verte el.

A cikk által Schindler már-már bohókássá eufemizált „szeretetreméltó-kaotikus” életstílus, ami valójában féktelen kicsapongásokat és a sorozatos hűtlenséget jelentett a feleségével szemben, maga Oskar szemében filozófiai piedesztán állt.

1935-ben került kapcsolatba a német elhárítással. Kémtevékenysége miatt a csehek hazaárulás miatt halálraítélték. A Szudéta-vidék német visszacsatolása mentette meg tulajdonképpen az életét. 1939-ben NSDAP tag is lett (kár, nem érdemelte volna meg).

Lengyelország német megszállása után egyből Krakkóba indult (felesége nem tartott vele), hogy a háború kínálta lehetőségekkel gyors haszonra tehessen szert. Jó kapcsolatai révén elérte, hogy ővé lehessen egy krakkói gyár, amit ő DEF (Deutsche Emailwaren Fabrik) néven üzemeltetett. A gyárban a német csapatok számára állítottak elő edényeket és konyhai felszereléseket.

Az üzlet olyan jól ment, hogy 1941-ben tovább is tudta bővíteni a gyárat. A pénz tehát nem jelentett problémát számára, amit a számtalan tivornyával és szemérmetlen házasságtöréseivel is bizonyított.

Schindler jobbkeze Itzhak Stern volt. Tőle (igen, Sterntől!) származott az az ötlet is, hogy dolgoztassanak zsidókat is, mert azok rabszolgamunkáján igen sokat tudnának spórolni. (Ez már a zsidó összetartás abszurd netovábbja.) Szóval nyugodtan állíthatjuk, hogy két igen hasonló beállítottságú ember talált egymásra.

A pénzéhes világfiból aztán láss csodát, egyik percről a másikra nagy-nagy humanista lett, hirtelen szívügye lett a zsidók megmentése a „nácik növekvő szadizmusa elől”. Boldog-boldogtalan mehetett immár dolgozni, még akkor is, ha munkaképtelen volt. (Ne felejtsük el, hogy az üzem nem kismackókat készített, hanem a hadsereget látta el!) Schindler (Esetleg Stern hatása is ott volt ezekben az üzelmekben?) még az okirathamisítástól sem riadt vissza. Ekkorra már a Gestapo is felfigyelt a síbolásokra és Schindlert letartóztatták, akit ezúttal is a vagyona és jó összeköttetései mentették meg. (Egyik hasonló kaliberű haverja volt például Amon Göth is, a Plaszow munkatábor parancsnoka, akit még a háború alatt maguk a németek ítéltek el kegyetlenkedései miatt.)

1944-ben nyarának végén az érintett tábort (Plaszow) fel kellett számolni. Annak az ürügyén, hogy a gyárat átköltöztetik máshova, listákat készíttettek Mimi Reinhard-dal, Schindler titkárnőjével.

A költöztetésre valóban sor került, bár néhány vasúti szerelvény nem a megfelelő helyre, Brünnlitzbe érkezett, hanem más táborokba. Végül Schindler nagy nehezen össze tudta szedni szeretett zsidóit, akiket élelemmel várt, sőt némi fegyverrel (!) is megajándékozta őket, hogy a háború végeztével ne maradjanak kiszolgáltatva az SS-őröknek. (Érti, kedves Olvasó? Ha a háborúnak vége, beköszönt a béke stb., akkor kinek kellenek még fegyverek? Kicsit sántít az érv is.)

Amikor a BBC 1945 május 8-án bejelentette a német kapitulációt, Schindler feleségével és Sternnel önfeledten ünnepelt. (Kár, hogy nincsen fotó róla. Ez mindenesetre sokat elárul Schindler hazafias beállítottságáról.) A következő reggelen Schindler beszédet mondott a tábor lakóinak, amiben tájékoztatta őket a helyzetről és a szabadulásukról. A még mindig jelen levő SS-őrség minden további nélkül eleget tett azon kérésének, hogy ne álljanak bosszút a zsidókon. (Talán azért, mert nem is állt szándékukban. Ezen úgy látszik, eddig senki sem akart elgondolkodni. Ennyit a vérszomjas SS-őrök állítólagos kegyetlenkedéseiről, amikről számos rémmesét terjesztettek a háború után. Máskülönben ezen logika szerint teljesen abszurd lett volna, hogy az állítólag demoralizált, vérszomjas őrök csak úgy annyiban hagyták volna a dolgot, elvégre a tábor még a kezükben volt.)

Ekkor készült az az aranyfogakból készült gyűrű is, amibe az „Aki csak egyetlen életet ment meg, az az egész világot megmenti” talmudi idézetet gravírozták bele.

Schindler tetteinek megítélését nem bízta a véletlenre (hátha nem minden tettéért veregetik meg majd a vállát), hanem Argentínába ment, ahol egyik cége a másik után ment tönkre. Hát igen, egy jó kis háborúban azért könnyebb nyerészkedni, mint békeidőben... 1957-ben aztán mégis visszatért Németországba, ám ott sem volt ügyesebb. Az általa megmentett zsidók megszánták az egyik csődből a másikba tartó vállalkozót és meginvitálták Jeruzsálembe, ahol gyakorlatilag élete végéig eltartották. Schindler ugyan 1974-ben Frankfurt am Main-ban halt meg, mégis kérésére a jeruzsálemi Zion hegyén, a katolikus temetőben helyezték végső nyugalomra.

A történettel egy ausztrál író, Thomas Keneally kezdett foglalkozni, egy zsidó túlélővel, Podek Pfefferberggel történt véletlen találkozása folytán, 1980-ban könyvet írt belőle, aminek nagy sikere lett. Ebből készített filmet Steven Spielberg, amit 1993-ban mutattak be először. Persze a könyv és a film csak a tényekre hagyatkozik. (Ezt mindenki döntse el inkább maga.)

Oskar Schindler életének tehát vannak elhallgatott részletei is: egy kicsapongó életet élő, felelőtlen, pénzéhes, a profitért mindenféle törvénytelen ügyletbe belemászó ember is volt egyben. Persze senki sem tökéletes, mondhatja erre bárki, de világszerte már-már az erkölcsiség netovábbjaként beállítani egy ilyen embert talán már nem helyes. Márpedig erről is szó van. A holokauszt-mese propagálása persze korántsem mellékesen korrekt és ügyes keretet ad az egésznek. Mondhatni, több legyet ütnek egy csapásra. Kritikus kommentárjaimmal ezekre a visszásságokra szeretném felhívni a figyelmet.

(focus.de nyomán - Krisz, Szent Korona Rádió)