Magyar Sors Társadalompolitikai Folyóirat 2008. május 31. szombat

Aki figyeli a politikai mozgásokat, az tudja, nagyon nagy baj van. A két nagy párt magkapta a tolvaj jelzőt. Én úgy tapasztal­tam, a magyar mindenkire szavaz, csak a korrupt csapatokra nem. Egy a kérdés. Milyen gyorsan tudja meg a lakosság azt, hogy az MSZP és a FIDESZ között pénzügyi összefonódás alakult ki

A 2004-ben készült interjú borzasztó aktualitásai miatt közöljük le, akár szó szerint vonatkoztatható a mai helyzetünkre, így választások előszelét érezvén.

Balogh Gyula:

„A FIDESZ és az MSZP paktumot kötöttek"

- Ön a legújabb magyar pártelnök, hiszen az uniós parlamenti választásokon való önálló indulás érdekében mindössze né­hány hete jegyeztette be a Magyar Nemzeti Szövetséget, amely iga­zából választási párt. Manapság hazánkban a pártokkal Dunát lehetne rekeszteni, miközben a választópolgárok egyre inkább ki­ábrándulnak az Önéhez hasonló szervezetekből. Mire számít?

- Igazuk van azoknak, akik kiábrándultak, hiszen tudomásom szerint több mint kétszáz pártot jegyeztek be az elmúlt tízegyné­hány esztendő alatt Magyarországon. Mégis a Magyar Nemzeti Szövetség más, hiszen meglévő pártok, mint a megújult Kisgazda­párt, a Nyugdíjasok Pártja, a Magyar Nemzeti Front és civil szer­vezetek alkotják. Mondhatom úgy is, ez egy nemzeti mozgalom, amely nem új pártot, hanem éppen párttömörítést takar. Ilyet Ma­gyarországon még senki sem hozott létre...

- Önök tehát nem tagságot toboroznak, hanem pártokat és civil szervezeteket.

- Pontosan. Nálunk a tizenkét alapító tag mindegyike valame­lyik párt vagy egyesület, esetleg szövetség elnöke is egyben. Az alakulás célja? Soha nem volt akkora szükség szerintem a nemze­ti oldal összefogására, mint most az Uniós Parlamenti választások küszöbén.

- Bennfentesek, állítják, indulhat, aki csak. akar, mert úgyis a két nagy párt, a FIDESZ utána pedig az MSZP esélyes.

- Aki figyeli a politikai mozgásokat, az tudja, nagyon nagy baj van. A két nagy párt magkapta a tolvaj jelzőt. Én úgy tapasztal­tam, a magyar mindenkire szavaz, csak a korrupt csapatokra nem. Egy a kérdés. Milyen gyorsan tudja meg a lakosság azt, hogy az MSZP és a FIDESZ között pénzügyi összefonódás alakult ki. Ha ehhez hozzátesszük, hogy derékig állunk az erkölcstelenség mocsarában, és hárommilliónál több a szegény ember, akkor a vá­lasztó ezerszer meggondolja az ügynökök által vezetett MSZP-t, a szakadás szélén álló és pénzszagéi FIDESZ-t támogatja, vagy he­lyettük más, tisztességesebb erőkre szavaz. Az SZDSZ-ről szót ej­teni is felesleges, hiszen adócsökkentést ígértek, és Lop Stop táb­lával a hónuk alatt csábították az embereket. Ma meg lehet nézni az adók a csillagos eget súrolják, a lopósok pedig az MSZP-SZDSZ soraiban lapítanak. Egy ilyen feliratú táblát éppen a kor­mányüléseken kellene felmutatni a Juhászoknak, a Gyurcsányoknak, a Kellereknek, az ifjabb meg az öregebb Gáloknak, és így tovább... Megemlítem még név szerint Szanyi Tibort, aki a sa­ját lánytestvérét támogatja állami pénzből, és aki rágalmazásért még mindig tartozik nekem ötvenezer forinttal, amelyet a bíróság ítélt meg.

- A választásokig néhány hót van hátra, úgyhogy nem tudni mennyit ismer meg a választópolgár az Ön által felsorolt vádak­ból. Elfordulhat a két párttól oly mértékben, hogy inkább a Ma­gyar Nemzeti Szövetség jelöltjére szavazzon?

- Ugye az egyes szám csak szóbotlás volt? Mi jelölteket szeret­nénk Brüsszelbe juttatni. Meggyőződésem, hogy nem a két rossz közül kell választani, hanem mind a kettőt ki kell söpörni... Azokra kell szavazni, akik nem voltak ügynökök, és akik el tud­nak számolni a vagyonukkal az utolsó gombig. Magyarországon kiderül az igazság. Úgy érzem, még soha nem álltunk hozzá olyan közel, mini most. Ha kiderül, akkor a FIDESZ-re, az MSZP-re, az SZDSZ-re, és az MDF-re csak a volt munkásőrök, az ügy­nökök, a rokonaik, és azok a meggazdagodott személyek fognak szavazni, akik a magyar nép vagyonát magukévá tették. Mert mi történt az elmúlt tizennégy esztendőben? Csak a gazdasági rend­szerváltás történt meg, de a politikai nem. Ma már mindenki tud­ja, paktumot kötöttek és kötnek a kommunizmus túlélésére, a nemzeti pártok szétverésére és a vagyon megszerelésére... Ez maga az antalli örökség.

- Nem fél attól, hogy azt mondják az emberek, mit beszél ez a Balogh Gyula, aki kisgazda volt, majd FIDESZ-es lett, ma pedig csak egy független képviselő?

- Tévedés, mert én mindig a Kisgazdapárt tagja voltam, és va­gyok, sőt maradok. Igaz, 2002-ben a vásárosnaményi körzetben FIDESZ támogatással indultam, pedig függetlenként is megnye­rem, de Orbán Viktorék felajánlották a támogatásukat, én pedig elfogadtam. Ma bánom az egészet, mert én az első fordulóban már a parlamentbe kerültem. Semmi közöm nincsen a FIDESZ-hez. Az úgynevezett rendszerváltoztatást követően Vaján, a lakó­helyemen választottak polgármesternek. Akkor ismertem meg Torgyán Józsefet, akinek a kifelé közvetített politizálásával egyet­értettem, sőt, tetszett. Éreztem, a vidékkel kezdeni kell valamit, mert az egyszerű parasztember segítségre szorul. A pártba jóval később, 1997-ben léptem be. Ha Torgyán megmarad az eredeti politikájánál, és nem önti el a rózsaszín álom a felesége, majd pe­dig az ő fejét is, akkor a Kisgazdapárt ma csaknem száz fővel len­ne jelen a parlamentben. Az eszme szép, a vezetői viszont tönk­retették a pártot.

- Maradjunk, még Vaján, ahol jól menő mezőgazdasági vállal­kozást irányít, és ahol négy esztendeig a falut is irányította.

- Függetlenként óriási többséggel nyertem meg a polgármeste­ri választást. Azonnal munkalehetőséget teremtettem a helyi cigá­nyoknak. Adtuk a földet, az öntözőrendszert, az uborka palántát, kétszázhatvan roma pedig a munkáját. Ezt hívták abban az időben a vajai modellnek. Mivel a vállalkozásom nyeresége lehetővé tette, a falu óvodásai és kisiskolásai ingyen étkezhettek minden nap. Létrehoztuk az Alternatív Kossuth-Díjat. Legutóbb éppen Döbrentei Kornél írónak ítélte oda a kuratórium. Ennek a lényege, hogy akik kimagasló teljesítményt nyújtottak a nemzeti oldalon, azokat akkor is ismerjük el, ha Horn Gyulának vagy Medgyessy Péternek hívják a miniszterelnököt.

- Az Ön szereplése kapóra jött a könyvemben, hiszen az önkor­mányzati törvény hatásairól csak kevesen tudnak személyes ta­pasztalatok alapján beszámolni, pedig a helyi demokrácia működése talán még a választási törvénynél is fontosabb, sőt, a legfontosabb.

- Kezdjük azzal, hogy az önkormányzati, a választójogi és az egyesületi törvény is lyukas törvények... Úgy hozta meg őket a parlament, hogy nyújthatók, akár a rétestészta, és ragaszthatók, mint a műanyag. Tegnap szólaltam fel a parlamentben, mert kép­telenség, hogy a pártokra ugyanaz a törvény vonatkozik, mint például a bélyeggyűjtőkre. Ilyen körülmények között a küldött emberek, a csókosok, a bomlasztok, olyan galibát csapnak, ami­lyet parancsoltak nekik. Azok az emberek, akik annak idején az Ellenzéki Kerekasztalt uralták, azokat a kutya sem választotta, azokat odaküldtek, vagy önként mentek oda. Nekik köszönhet­jük az önkormányzati törvényt is, amely gyakorlatilag őrültség. Egyrészt, mert átmentette a nomenklatúrát, másrészt mert finanszírozhatatlan. Más címszó alatt, de hatalomban maradtak a párt­titkárok, a tanácselnökök, a téeszvezetők meg a munkásőrök... Ma már látjuk, hová vezetett ez az út. A nemzeti vagyon elveszí­téséhez, ötvenhétmilliárd dolláros eladósodáshoz, és az önkor­mányzatok tönkretételéhez.

- Szidja a mai magyar politikai elitet, akár szódás a lovát. Ne tessék már elfelejteni, hogy Ön is tagja ennek a grémiumnak.

- Mit gondol, miért ültem ki a pártfrakcióból? Pontosan azért lettem független, mert a gyomrom felfordult. Magyarországon nincsen önkormányzatiság. Létezik olyan település, amelyben csak a képviselők meg a polgármester rendelkezik némi jöve­delemmel... Ja, meg a rokonaik és az ismerőseik, akik a hivatal­ban dolgoznak. Több munkahely nincs. Persze, pénz nélkül nem lehet csodát művelni, csak totyogni a falu élén, mint a béna ka­csa.

- Ön viszont az almafeldolgozó üzeme révén gazdag polgár­mestere volt a falujának.

- A saját vállalkozásomból valósítottam meg huszonhatmillió fo­rintért a cigányok foglalkoztatását. A befektetés évek múlva meg­térült, de önkormányzati pénzből nem lehetett volna megvalósíta­ni, mert egyszerűen nem volt. Ezzel én nem hencegni akarok, hi­szen más társadalmakban az adakozás természetes.

Magyarországon ezt úgy csinálják, hogy ellopják az emberektől a rengeteg pénzt és magukra költik, esetleg hatalmat vásárolnak belőle... Hogyan?Járják az országot, ígérnek fűt-fát, és bagóért fel­vásárolják a koldusok szavazatait, mint például Baktalóránd­házán tette az MSZP. Mária országából ügynökök, ámokfutók, és tolvajok országa lett.

- Ha ilyen jól ment a polgármesternek, akkor minek vágyako­zott a parlamentbe?

- Engem már 1994-től bíztattak a kisgazdák, induljak mandátu­mért. Négy évvel később annyira egyetértettek az elhatározásom­mal, hogy a FIDESZ sem állított jelöltet, inkább engem támoga­tott... Tárgyaltam Orbán Viktorral, Áder Jánossal, és másokkal. Tévedés ne essék, a FIDESZ-ben, de az MSZP-ben is vannak ren­des emberek, akik nem váltak tolvajokká, velük beszélek a mai napig. Szabolcsból tizenkét FIDESZ-es ül a parlamentben. Abból legalább négy nekem köszönheti... Ezt Orbán Viktor is tudja.

- Viszont Torgyán Józseffel, akit pedig nagyon kedvelt, nos, vele évek óta nem beszél.

Igen, mert meg mertem neki mondani, hogy nézd Jóska, azt teszed a legjobban, ha most hátrahúzódsz Marikával együtt. Ak­kor már ripacsnak nevezték, sajnos joggal. Aki a kokain cserjére cseresznyét akar felkötni, arról nincs mit mondani...

- De Ön, Torgyán embere volt.

- Közel álltam hozzá addig, amíg tisztességesen vezette a pár­tot. Amikor azt láttam, hogy az egyéni haszon többet ér számára a pártnál is, akkor besokalltam. Ha lemond és elnézést kér, talán emelt fővel távozhatott volna a budai villájába. De nem! Ma is azt kérdezem minden minisztertől, államtitkártól, én, mint vállalkozó, hogy miből tud évente két vagy három házat is megvásárolni... Kérdezem Juhásztól, Magyartól, Gyurcsánytól...

- Akkor az Ön minősítésével élve, sok Torgyán József maradt a vezetésben?

- Ma már a legtöbb politikai vezető úgy viselkedik, mint Torgyán József, sőt, túl is tesznek rajta. Úgy látom, a rablóbanda pártállástól függetlenül, kéz a kézben gyakorolja a hatalmat. An­tall József azt mondta, tetszettek volna forradalmat csinálni. Ha tudta volna a nép, hogy ezt hozza el számára a békés átmenet, hát lett volna forradalom. Bár négy párt ül a Magyar Parlament­ben, de a gyökereik közös tőről fakadnak. Ha a választók több­sége azon az állásponton van, meneteljünk tovább a szakadék fe­lé, akkor szavazzon rájuk. Szíve joga... Nem volt elég, hogy az ország harmincnyolc százaléka parancsolta be mindannyiunkat az Unióba? De ugyanez történt a NATO esetében is. Most pedig magyar katonákat vezényelnek Irakba, ahová a kiküldőjük Ju­hász Ferenc miniszter úr nem mer elrepülni, hogy meglátogassa őket. Ezek a bátor MSZP-s hazafiak. Tegnap, aljas módon, raké­tával meggyilkoltak az izraeliek egy tolószékes palesztin gondol­kodót, és a magyar külügy, a Kovács miniszter úr hallgat. Micso­da szolganépség az ilyen... Kit, vagy kiket süvegelnek ezen urak? A magyar népet nem. Naponta százával pusztítják a palesztinokat, az irakiakat, de hullik az amerikai meg az izraeli szerencsétlen ka­tona is. Mi a biztosíték arra, hogy idővel nem lesz közöttük tizen­nyolc vagy húsz magyar is? Semmi.

- Az emberek ennek, ellenére, vagy ezzel együtt némák, egykedvűek és viselik a sorsukat. Kovács László például az 1970-es évek­ben,amikor Berecz János a pártközpontba vitte, még támadta Iz­raelt, mert akkor az volt a parancs. De ezt tették mások, például a hazai újságírók is. Most viszont jó pénzért meghazudtolják akko­ri önmagukat. Csoda, ha belenyugvás, sőt, némi cinkosság jellem­zi az ország közvéleményét is?

- Nem tudom, meddig lehet még sokkolni az embereket. Előbb-utóbb össze kell fogni, és másfélmillió embernek a Kossuth térre kell vonulni. Addig nem megyünk haza, amíg ezek le nem mondanak. Amíg ki nem áll Medgyessy, és azt nem mondja, hogy bocsánatot kérek, takarodok mint ügynök, mert tönkrelettelek benneteket. Ráadásul nem csak most, hanem amikor besúg­tam, az ország gazdaságát kiárultam, és hiteleket vettem fel. Már akkor... Másfélmillió ember elől futva menekülnének, hát félnek. Ebből is látszódna, hogy a szabad véleménynyilvánítás még min­dig nagyobb ellenség, mint a bankrabló vagy a merénylő. A nyil­vánosság és a szólásszabadság a demokratikus országok legféltet­tebben őrzött kincsei közé tartoznak, de ma még nálunk csak al­kotmányos alapjog, amit ott és annyira korlátoznak, amennyire csak lehetséges. Tudjuk hogy mitől fél a hatalom, mert oda össz­pontosítja a védelmi erőit. Rá kellett jönnünk, hogy ismét vissza­éltek a bizalmunkkal, megszegték a nekünk tett ígéreteket, nehe­zült a megélhetésünk, s mind jobban bezárkóztunk saját kis zu­gainkba. Észre kell vennünk, hogy újra fel kell építeni a saját kö­zösségeinket, emberi kapcsolatainkat. Meg kell találni az utat embertől emberig, újra beszélnünk kell egymással a közös dolga­inkról. Látni kell, hogy a minket kiszolgáló és eláruló hatalmat se­gítjük azzal, ha továbbra is fásultan elzárkózunk, s elhisszük, hogy nincs lehetőségünk tenni a sorsunk ellen. Rajtunk múlik, hogy a szólás és gyülekezési szabadság ne csak

írott törvény, ha­nem valóság legyen. Tudjuk, hogy az elmúlt közel fél évszázad fortélyos félelme, fekete autói, besúgói, embertelen ideológiai alapokon nyugvó közösségekbe kényszerítése kiölték az együtt­lét, az együttérzés mélyen emberi oldalát.

- Ön nemrég azt nyilatkozta, az Uniós csatlakozás ára a ma­gyar mezőgazdaság tönkretétele volt.

— Az agráriumról csak múlt időben beszélhetünk, hiszen a pa­rasztot földönfutóvá tették. Hallott már olyanról, hogy a bővített újratermelésre nincsen pénz, de a műtrágyavásárlást mégis védővámmal nehezítik? Ilyet csak azok tesznek, akik gyűlölik a mezőgazdaságból élőket... Annak idején Raskó György kezdte, majd Medgyasszay László folytatta, Szabó Tamás besegített, Szanyi pedig befejezi. Eladták a cukorgyártást, a növényolajipart, a húsüzemeket, a növényfeldolgozókat, az egész feldolgozóipart. Persze, hogy nincs hová termelni a magyar gazdának. Itt a Kométa húsüzem esete. Most zárják be csak azért, hogy valame­lyik szocialista káder húsüzeme éljen és viruljon... Arcátlanság. Es hol van ilyenkor az ellenzék? Hol van az ellenzék, amikor a tüntetőket szétzavarják, vagy bilincsben viszik el? Sehol. Értse meg, a Magyar Parlamentben nem létezik ellenzék. Ott mindenki egy kasszára dolgozik, cinkelt lapokkal játszik, pofátlan sajtótá­mogatással. Cáfoljanak meg! Kérem, tessenek megfigyelni az országgyűlés munkáját. Ha olyan kérdésben kell szavazni, mint például az iraki katonák hazahívása, vagy a gyűlölettörvény elfo­gadása, akkor vagy érzékelhetően kevesebb a FIDESZ képviselő, vagy ha nem küldték őket haza, akkor ott ülnek bent, de nem nyomják meg a gombot. Nem feltűnő, hogy a költségvetés elfo­gadásakor mennyien hiányoztak az ülésteremből? De hiányoznak

az ellenzékiek máskor is. Amikor kell. Számukra kötelező, mert erről szól az MSZP-FIDESZ-paktum. A kibékülés 2000-ben tör­tént, amikor megbolygatták az ügynökmúltakat. Mivel a FIDESZ rájött, közöttük is szép számmal akad besúgó, hát lepaktáltak...

- Igaztalan a FIDESZ-t az MSZP-vel összemosni, hiszen korban és hatalomgyakorlásban, de irányultságban is óriási a különbség közöttük Orbánék javára. Nem tart attól, hogy feljelentik, például azért, amit most nyilatkozik?

- Nem engem kell jelentgetni, hát beszéljék meg ezt egymás között, vagy beszéljék meg Csintalan Sándorral, aki a HÍR tele­vízióban a hálózatról nyilatkozott, arról, hogy annak idején 1994-ben honnan kerültek elő a soha nem látott emberek, a Medgyessyk, a Szanyik, meg a többiek. Amikor az ügy terebélye­sedni kezdett, akkor megijedtek, elhallgattak, féltek, hogy lelep­leződnek, mint a brókerbotrány esetében. Ki beszél arról, hogy az autópálya építéseken megszerzett pénzeket az MSZP és a FI­DESZ hetven, illetve harminc százalékban zsebre teszi? Felülszám­lázzák a bekerülési költséget és a hasznon osztoznak. Számítása­ink szerint ez kilométerenként mintegy félmilliárd forintot jelent. No, kérem szépen, a brókereknek ezeket a pénzeket kellett tisz­tára mosni. Megforgatni külföldi cégekben és bankokban, majd visszautalni a pénzmosó magyar bankokba... És akkor jött Gyu­szi sofőr, majd ment Gyuszi sofőr az MTI-be, ment a televízióba, éjszaka pedig államtitkárokat fogadott. Zacskóban hordták szerte­széjjel a pénzt. Érdekes módon a VIP-lista nem akar nyilvánosság­ra kerülni, pedig a VIP-listán szereplők ugyanolyan elkövetők az én meglátásom szerint, mint amilyen elkövető Kulcsár Attila eb­ben az ügyben. Vajon a nemzetbiztonsági tisztek miért nem fog­ták el, miért kísérték inkább a határig Kulcsár Attilát? Hogy men­jen isten hírével, csak bajt ne hozzon rájuk.

- Szerintem az, amit Ön most elmond, az ha igaz, akkor is annyira romlott állapotokat mutat, hogy az emberek el sem hiszik.

- Pedig igaz, ezért vállalom a felelősséget. Annál többet, hogy elmondom, nem tehetek. Ez az út az ország felégetéséhez, a nem­zeti gondolkodás elsorvasztásához vezet. Csak Medgyessy ket­tőezer nyolcszázmilliárd forintnyi hitelt vett fel eddig. Hová vezet ez az út? Az Unióban a legdrágábban élünk és a legkevesebbet keressük. Hogy lehet megélni huszonhatezer forintos téesznyugdíjból, amikor a gáz, és a villanyszámla huszonnyolcezer forintot kóstál? De úgy látom, valami megindult, hiszen a parlamenti pártok népszerűsége folyamatosan csökken, tehát az emberek vál­toztatást akarnak. Ha elmennek június tizenharmadikán szavaz­ni, és nem történik csalás, akkor reménykedhetnek is benne.

- Ön a nagy igazságosztó szerepében nyilatkozik, mégis, ami­kor 2000-ben botrányos ügyekbe keveredett, sem a sajtó, sem a po­litika, nem védte meg.

- Akkor a kisgazdapárt feljövőben volt. Például Szabolcsban ki­lenc időközi választásból kilencet nyertünk meg. No, ettől besokalltak, hiszen a pártszervezéssel akkor én foglalkoztam. Rövid időn belül a média aljas és mocskos rágalmaival kikezdték. Összesen harminc bírósági tárgyalásom volt...

- Elsősorban Balogh Gyula vállalkozót kezdték ki?

- Vállalkozót is, meg politikust is. A harminc perből harmincat nyertem meg, és nagyon komoly kártérítéseket követeltem, külö­nösen a Népszabadságtól... Később Torgyán Józsefet is bepereltem_; a ceglédi nagygyűlésen tanúsított viselkedése miatt, őt nyolc­százezer forintra büntette a bíróság. Szanyi Tiborral ellentétben Torgyán elküldte a pénzt. Sokan mondták barátok, képviselők, ne pereskedjek, csak rosszabb lesz. Ha én akkor visszahúzódom és lenyelem a békát, hamarosan eltüntettek volna a politikai süly-1 vésztőben. Végül rám küldték az APEH-et, de három évi peres­kedést követően, fél tucat perből kerültem ki győztesen. Most én perlem az APEH-ot, a követelésem százmillió forint károkozásért.

- Ha már a károkozásnál tartunk, Ön szerint mekkora károkat okozott a privatizáció, a kárpótlás és a felelősségre vonás a gya­korlatban?

- Rossz és tétova törvények sorozatáról beszélhetünk, hiszen azt mindenki tudta, hogy a kárpótlási törvényt jól végrehajtani nem lehet. A privatizációt arra találták ki, hogy a saját zsebüket

megtömjék, miközben az országot kiárulják. A felelősségre vonás­ra pedig most jött el az idő...

- Kövér László és a FIDESZ szerint, a felelősség kérdésével ma már nincs mit kezdeni.

- Ez Kövér László véleménye, elgondolkoztat, miért jutott erre a következtetésre. Én azt mondom, a felelősségre vonás elkerül­hetetlen és soha nem késő. Ha nem történik meg, akkor ezzel a néppel mindent meg lehet csinálni. Meg kell indítani az eljárást a bűnösökkel szemben. A mindenkori miniszterelnök, belügymi­niszter, nemzetbiztonsági miniszter, és országos rendőrkapitány felelősséggel tartozik azért, ami az elmúlt tizennégy esztendőben Magyarországon történt. A bűnösök köre ennél jóval nagyobb. Ha a brókerbotrány esetében zárolni lehetett a külföldi és az itthoni számlákat, akkor miről beszélünk. Fél esztendő alatt kiderülné­nek :i piszkos ügyek, és az elrabolt javakat visszaszármaztatnánk a nemzetnek. Ehhez nem csak kormányt, hanem ellenzéket is vál­tani kell. Nem mindenkit, hiszen sok rendes szocialista és nem szocialista ember került a parlamentbe egyéni választókerületek­ből. De az országot azok irányították és vezetik félre ma is, akik pártlistákon, választási óhajtól függetlenül kerültek hatalomba. No, ezek az igazán kártékony figurák. Ha kiderül az igazság, és a nép saját kezébe veszi sorsa irányítását, akkor ezek a vezetők nem Kubába és a Bahamákra mennek, hanem csak Szegedig, a Csillag börtönbe.