Adolf Hitler Vezért és Birodalmi Kancellárt minden, manapság magára valamit is adó megalkuvó mocskolja többek között amiatt, mert nyíltan, sőt törvényekkel is megpróbálta védeni a német vér tisztaságát. Lássuk, hogy a népek keveredését oly kívánatosnak hírdető zsidóság hogyan nyilatkozik erről a témáról szócsövük, a Forward (“Előre”) hasábjain Yehezkel Dror 2008 május 15.-ei keltezésű cikkén keresztül! Egyben újabb bepillantást is kaphatunk rosszakaróink bonyolult, soha meg nem fejthető lelki világába és gondolkodásmódjába.
Yehezkel Dror alapító atyja és elnöke a Jewish People Policy Planning Institute (Zsidók Politikai Tervező Intézete) nevű szervezetnek. A politikai tudományok Professzor emeritusa a Jeruzsálemi Héber Egyetemen. Kitüntették az Izrael-díjjal és tagja volt a Winograd-bizottságnak, ami a 2006-ban a Hezbollah ellen viselt izraeli háborűt vizsgálta.
Passzusok a cikkből, a fordítás szó szerinti :
“Egyetértés van a tekintetben, hogy minden zsidó vezető, minden zsidó szervezet, minden közösség, valamint minden egyes zsidó kötelessége segíteni a zsidó nép fennmaradásának biztosításában. Mégis egy olyan világban, ahol a zsidó állam léte minden, csak nem biztos, a létezés biztosításának kötelessége elkerülhetetlen kérdéseket vet fel. Mindenek előtt a következő kérdés adódik ebből: ha a zsidó nép túlélésére irányuló politika az erkölccsel ütközik, akkor a fennmaradás biztosításának előnyt kell élveznie az erkölccsel szemben. A kérdés ugyanis az, hogy a zsidó nép fennmaradása egyáltalán lehetséges-e?
A fizikai létezésnek kell, én kijelentem, az első helyen állnia. Nem szabad azt attól az erkölcsi értéktől, amit egy társadalom adott saját magának, függővé tenni. Mindig a fizikai létezésnek kell a precedensesetnek lennie. (Eszerint tehát olyan, hogy erkölcs, nem létezik – ez a félelmetes kijelentés pedig egy az egyben az erkölcs relativitásának hirdetése. – a fordító)
A zsidóságon belüli és az azon kívüli veszélyek Izraelnek mint zsidó államnak az alapvető létezését fenyegetik.
Valószínű, hogy Izrael összeomlása, vagy a zsidó jellem elvesztése a zsidó népnek mint egésznek a létezését fogja magával rántani. (Egyhamar aligha lesz ilyen szerencsénk. – a fordító)
Még ha a zsidó állam léte biztosítva lenne is, a kevésbé látható, a diaszpórában élő zsidóság hosszútávú fennmaradását fenyegető legalább ugyanolyan végzetes veszélyek még mégis ott vannak.
Ha a létfenntartás követelményei más értékekkel ütköznek, a reálpolitika számára kell biztosítani az elsőbbséget. Egy iszlám cselekvőkkel, mint például Irán, lezajló katasztrofális konfliktus veszélyétől, egészen addig a szükségességig, hogy fenntartsuk a különbségeket “mi” és “a többi” között azért, hogy határt szabjunk a keveredésnek, ennek a parancsoló szükségszerűségnek kellene lennie politikánk és cselekvésünk zsinórmértékének.
Sajnos a történelem megcáfolja azt az idealista kijelentést, hogy egy társadalomnak, vagy népnek erkölcsösnek kell lennie, hogy államként hosszútávon túléljen. Ha feltételezzük a 21. század és az azutáni idők előrelátható realitásait, akkor felismerjük, hogy a létfenntartás szükségességei kemény döntéseket követelnek, amik nagyon gyakran más értékekkel fognak majd ütközni.. [...]
A reálpolitika számítása minden esetben a létezéssel összefüggő követelményeknek ad elsőbbséget. Alig marad hely etikai megfontolásoknak. A nyers valóság az, hogy a zsidó nép tragikus döntésekkel konfrontálódhat majd, ahol fontos értékeket még fontosabbakért fel kell áldozni. [...]
Mindazonáltal, ha ilyen döntések elé leszünk állítva, akkor a zsidó népnek nem lesz szabad a politikai korrektség és más divatos gondolat-elfojtás rabjává válnia.
Ha például Kínával konfrontálódunk, minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a felemelkedő hatalom és a zsidó nép közötti kötelékek erősödjenek. Ennek a politikának Peking Tibettel kapcsolatos belpolitikáját illetően minden erkölcsi érvet felül kell írnia. Ugyanez érvényes Törökországra. Az afeletti vitát, hogy az oszmán birodalom népirtást követett-e el az örmények körében, meg kell hagyni a történészeknek. Lehetőleg nem-zsidó történészeknek. [..]
Amire szükségünk van, az az értékek rögzítése, amik egyben irányelvként is szolgálnak a helyes megítéléshez krízisidőkben és speciális konfrontációk alkalmával. A mindent felülmúló kérdés az, hogy vajon a zsidó létezés parancsa kategorikusan közel minden más értéken túlhalad-e. A történelem és a zsidó nép mostani helyzetének a tükrében kijelentem, hogy a létfenntartás parancsa minden erkölcsi értéket felülmúl. [...]
A zsidó népnek a létfenntartás parancsára sokkal nagyobb súlyt kellene fektetnie, minden más értékkel szemben. [...]
Ha tehát Izrael biztonságát a Törökországgal és Kínával fenntartott jóviszony által jelentősen erősíteni lehet, még ha egyesek nézete szerint Törökország búnös az örményeken elkövetett népirtás vádjában és Kína a tibetieket és a nemzeti ellenzéket is elnyomja, a zsidó szervezeteknek ennek ellenére is támogatniuk kell Törökországot és Kínát. [...] Semmi esetre sem szabad a zsidó vezetőknek beállni a liberális és humanitárius szereplők kórusába és a két országot elítélni. [...]
A végén már csak az a döntés áll, hogy a lét biztosításából adódó kemény és fájdalmas hatásoknak elsőbbséget adjunk a morális normákkal szemben. Ha az egzisztencia számára kedvező, akkor el kell fogadni, hogy mások jogait meg szabad sérteni. Természetesen sajnálattal, de határozottsággal. [..] (Hol van itt a sajnálat? - a fordító)
Egy nevezőre hozva a dolgot: a létezés parancsának prioritást kell élveznie minden más értékkel szemben, akármilyen fontosak is ezek a más értékek. Még akkor is, ha liberális és humanista értékekről van szó, illetve emberi jogokról és demokratizálásról.
Ezt a tragikus és kényszerű végkövetkeztetést nem könnyű megemészteni, de elkerülhetetlen, ha a zsidó nép jövőjéről van szó. Amint biztosítva van a létezésünk, beleértve Izrael létezésének alapvető biztosítását is, akkor lehet és kell a 'tikkum olam'-ért sokat áldozni. A jelenlegi és az előrelátható valóság tükrében azonban a zsidó lét biztosításának kell a legmagasabb parancsnak lennie.”
A fordító kommentárja:
Eddig a fordítás. Bár a fenti gondolatok és tervek létezését sokan már eddig is megjósolták, mégis minőségi változás az, hogy ezt ilyen magas pozíciójú zsidó értelmiségi immár teljesen nyilvánosan hirdetni is kezdte, mintegy megkezdve a zsidó értelmiség lélektani felkészítését is most még elképzelhetetlen aggressziók elfogadására, mi több, helyeslésére és támogatására.
Nagy felelősség hárul szűkebb értelemben a magyar értelmiségre is, akik (tisztelet a kivételnek!) szégyenlősen, pironkodva elfordítják figyelmüket ezekről a kérdésekről. Ezt a luxust már nem szabad megengednie magának sem a magyar, sem más 'érintett' nemzetek értelmiségének sem. Akinek van füle a hallásra, az igenis hallja végre meg, hogy nagy baj közeleg, ami nem érhet minket sem felkészületlenül!
Gonduljuk csak végig, hogy mi történne, ha a fenti cikket, benne a 'zsidó' jelzőket 'német'-re, vagy 'magyar'-ra cserélve valamelyik hazai lap hozta volna le! Nahát körülbelül ennyi joga van saját hazájában a nem-zsidóknak a zsidókkal szemben az agyondícsért demokráciában.
A globalfire.tv (National Journal) ide vonatkozóan idézi Adolf Hitlert is a Mein Kampf 11. fejezetének (Nép és faj) néhány gondolatáig. Vajon Hitler rosszul ismerte fel a zsidóság szándékait?
Az idézet:
“Az árja legnagyobb ellentéte a zsidó. Aligha van olyan más nép, amelyiknél erősebben kifejlett lenne az önfenntartási ösztön., mint az úgynevezett kiválasztottaknál. A legjobb bizonyíték erre ennek a fajnak már egészen egyszerűen maga a megmaradása is. Hol van az a nép, ami az utóbbi két évezredben oly kevés változásnak volt kitéve belső adottságaiban, karakterében stb., mint a zsidó? Végül, mely nép vett részt nagyobb politikai, társadalmi átalakulásokban, mint ez – és mégis mindig változás nélkül vészeli át az emberiség legnagyobb katasztrófáit is? Micsoda végtelenül szívós élni akarás, a faj fenntartásának akarata, beszél ezekből a tényekből! [...] (329. oldal)
A zsidó, aki ezernyi nyelven tud beszélni és mégis mindig ugyanaz a zsidó marad. A jellemvonásai ugyanazok maradtak, még ha kétezer évvel ezelőtt gabonakereskedőként rómaiul beszélt is, vagy lisztüzérként ma németül jidlizik (zsidósan beszél – a fordító). Ő mindig ugyanaz a zsidó. (342. oldal)”
Források: globalfire.tv, forward.com (fordította és kommentálta: krisz)
Múlt-kor történelmi portál- A nácik a ciónistákkal szövetkeztek
RUSSIA & GEORGIA at WAR!!! - ☠WORLD WAR 3☠( 2008-08-08)
AJÁNLOM AZ OLDALT
