Versek : Szilágyi Béla: SZÉKELY MIATYÁNK |
Szilágyi Béla: SZÉKELY MIATYÁNK
Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy! Kitől jön élet és halál! Hívó szavunk Tehozzád szárnyal És vígaszra csak ott talál! - Nagyobbak voltunk minden népnél, S ha meghalunk is, ugy halunk, Hogy az egész föld minden népe Megkönnyezi ravatalunk!
A Te neved megszenteltessék! - E nép mindig benned bízott... - Te székely Isten! Félünk téged, Bár sujtva sujt az ostorod! Atyánk! Bár itt van a halálunk, A mi lekünk nem sír, nevet... A sorsunk meg nem érdemeltük, (De) Megszenteltessék a neved!
Óh jöjjön el a Te országod! Add, hogy még boldogok legyünk! Add, hogy mégegyzser reánk nézzen A mi Szent Hargita hegyünk! Add, hogy még legyen egyszer boldog Székelyhon minden hű fia! Add, hogy még felvirradjon egyszer Ez a bus, gyászos éjszaka!
A Te akaratod legyen meg! - Hogyha már minket elhagytál, Hogyha a szavunk meg nem érted, S ha a sorsunk egy hős halál, - D engedd meg, hogy hős fiunknak, Kiért a szívünk vérezett, Virradjon Erdély hegyein még Egy dicső székely kikelet!
Ne vígy minket a kísértésbe! Ne higgyjük, hogy hiába volt, Hogy annyi szörnyű ütközetben Mindig csak Székely vére folyt! - Ne add, hogy Benned is csalódjunk! Ne add, hogy ne higyjünk Neked... Ne add azt, hogy elhigyjük azt, hogy Cserbenhagytad a népedet!
Tied lesz Hatalom, Dicsőség! Ki belénk oltád a hitet, Hogy a székely nép felülmulja Az összes többi népeket! A mi lelkünk nemesebb, büszkébb, Nagyobb, mint bármi másoké! Ki ott fent megcsókoltál minket. Az életünk s vérünk övé!
Tanuljatok, Ti földi népek! Éreznétek csak egyszer azt, Ami most elgyötört lelkünkből A sírból is reményt fakaszt! Éreznétek csak egyszer azt, mit Minden hű Székely szív dobog! Éreznétek! ... S megértenétek. Hogy a székely csak győzni fog!
Győzünk! Ha nem mi: unokáink! S mi szépen, csendben meghalunk... Mert tudjuk: egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk! - S bár mi szivünk szent keservével E jégvirágban megfagyunk, Hisszük most... s hisszük mindörökké! Amen! Mi székelyek vagyunk!
Szerencs, 1919. július
|