Rara Avis, Kárpáti Harsona

Akadnak termékek, amelyekért hang nélkül kipengeted értékük 10-20-szorosát. Miért is? Dönts felelősen!

Amikor egy üzlet biopolca előtt ácsorgunk, általában vérlázítóan drágának érezzük az ott sorakozó, sok munkát igénylő, hagyományos technikával készült termékeket. Ez azért is elgondolkodtató, mert más helyzetben gondolkodás nélkül fizetünk olyasmiért, ami nemcsak egészségtelen vagy fölösleges, de valóban felháborítóan sokba is kerül. Az olyan különleges élethelyzeteken túl, mint a születés, esküvő, sőt a temetés, a hétköznapok is számtalan olyan példát hoznak, amikor gátlástalanul sok pénzt kérnek el egyszerű dolgokért – mi pedig fizetünk!

Zsíros arany: popcorn a moziban

Észrevetted már, hogy a pattogatott kukorica ára ugrásszerűen megnő, ha popcornként árulják? Otthon olcsó csemegének számít, amikor pattogatott kukoricát készítünk. Egy egész család számára pillanatok alatt elkészíthető adag még legrosszabb esetben is kijön 150 forintból, a moziban pedig akár 500 forintot is képesek vagyunk kifizetni az egyemberes adagért. Számold ki, mekkora árréssel dolgozik a vállalkozó!
Hogy miért vásároljuk meg az aranyárban mért, mesterségesen ízesített, zsíros kukoricaszemeket? A hagyomány miatt: a mozihoz hozzátartozik a pattogatott kukorica.

Palackozott víz

Amikor az éttermekben, cukrászdákban vizet kérünk a megrendelt finomságok mellé, szinte természetes, hogy palackozott ásványvizet kapunk. Alig találunk olyan éttermet, ahol felajánlják az ingyenes csapvizet. Pedig hol van előírva, hogy kötelező százakat fizessünk egy pohár vízért!
A szokásjogon túl a közelmúltig a legtöbb vendéglátóhely számára jogszabály írta elő, hogy ivóvizet szolgáljanak fel. − A vendéglátóüzletek kategóriába sorolásáról, valamint ártájékoztatásáról szóló rendelet értelmében a III. kategóriába sorolt üzletnek kötelessége volt, hogy „ételfogyasztás esetén a vendég rendelkezésére bocsássák az étkezéshez szükséges egységes és tiszta eszközöket és a különböző ízesítőanyagokat, továbbá, amennyiben a vendég italt nem rendel, úgy a vendég külön kérése nélkül is hideg ivóvizet szolgáljanak fel”.
Természetesen a felsőbb kategóriás helyeknek meg kellett felelniük az alsóbb kategóriák követelményeinek, így kis kivétellel majd minden ételt forgalmazó vendéglátóhely köteles lett volna külön kérés nélkül is hideg ivóvizet az asztalunkra tenni. Ha ezt valahol megszegték, akkor panaszt tehettünk az illetékes jegyzőnél, a fogyasztóvédelmi hatóságnál, vagy beírhattunk például a vásárlók könyvébe. A jogszabályt azonban 2009 februárjától hatályon kívül helyezték, így a csapvizet kedvelő közönségnek marad a remény, hogy a szokásjog, a hagyomány tovább él, és az üzletpolitika sem engedi, hogy a vendégek egy pohár víz hiánya miatt keserű szájízzel távozzanak – olvashattuk nemrég a Tudatosvásárló.hu-n.
Ha nem szeretnéd a flakon, a palackozás és a szállítás költségét, valamint a kereskedő hasznát finanszírozni, élj a lehetőséggel! 

Vigyél dobozt!

Ha a munkahelyeden közösen ebédeltek, biztos nálatok is gyakorlat, hogy néhányan kimennek egy közeli kifőzdébe, és dobozokban hozzák el az ételt. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy minden egyes doboz után fizetnünk kell, általában 50 forintot, holott az egyszer használatos műanyag beszerzési ára ennek kevesebb, mint a fele. Ha 10-féle ételt viszünk az irodába, máris 500 forintnál tartunk – ebből akár egy újabb fogás is kitellne, és a környezetünket sem terhelnénk el nem bomló hulladékkal.

Rövid öröm: üdvözlőlapok

Tiszavirág-életűek és méregdrágák azok a kártyák, üdvözlőlapok, amelyeket virágcsokor, ajándék mellé akasztunk. Általában „Jaj, de cuki!” felkiáltással fedezzük fel őket, aztán minden további nélkül fizetünk. Eszünkbe sem jut, hogy a kártyának mindössze annyi a funkciója, hogy ráírjuk jókívánságunkat, aztán egyből a kukában landol. Megéri a jópofa kép azt a 100-200 forintot, amikor egy kis saját készítésű kártyával nemcsak fillérekből oldhatjuk meg, de személyesebbé is tehetjük az üzenetünket?

Borsos márkanév

A sok apróság mellett persze a legtöbb felárat a márkás termékeket forgalmazó üzletekben fizetjük ki. Persze egy-egy sportkellék, műszaki cikk márkaneve sokszor garanciát jelent, s ezért hajlandók vagyunk mélyebben a pénztárcánkba nyúlni. Egészen más a helyzet, ha divatárut vásárlunk, hiszen gyakran csak a márkajelzésért fizetünk tíz-százszoros felárat. Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor a vágyott 25 ezer forintos blúzomat 2200 forintért vásároltam meg egy indiai boltban: mindkettőt ugyanabból az alapanyagból, valószínűleg ugyanabban a gyárban, éhbérért gyártották Bangladesben.
A plázában található üzlet kényelme, a szolgáltatás színvonala sokat ér, de azért több mint tízszeres felárat nem! Kérdés, hogy lesz-e még egyszer ilyen szerencsém. -otvenentul.hu

vissza   -   tovább